Sokan kérdezik tőlem, miért térek át a könyvelői, adózási vonalról az emberek megismerése, segítése felé? Cikksorozatomban erre próbálok magyarázatot adni.
1. rész
Könyvelői, gazdasági vezetői munkám során már régóta foglalkoztat az a kérdés, hogyan lehetne egy cégnél a vezetőség tagjait, valamint a belsős irodai és a külsős, termelő, kereskedő, szolgáltató kollégákat motiválni, jobbítani, hogyan lehetne a saját kis könyvelőirodám ügyfeleit, hazai mikro-kisvállalkozóit tudatosabb, jobb vállalkozóvá tenni? Hogyan tudnám átadni az értelmes gondolkodást, a racionalitást, a lényeglátást, a rugalmasságot, a prioritások felismerésének képességét másoknak? Hogyan tudnám megértetni a vezetőkkel, hogy legyenek korrektek és igazságosak, bánjanak egyenlő feltételekkel és nyílt, őszinte módon, sakkozás nélkül mindenkivel, akár vevő, akár alkalmazott a másik fél? Hogyan lehetne a másik emberbe beleplántálni azt, hogy a munkája ne legyen teher, hanem az élete szerves része, a hivatása? Hogy a főnökét ne tekintse ellenségnek, hanem partnernek, akire fel tud nézni, mert az valamiben jobb kell / kellene legyen nála? Hogy ha főnök, akkor ne éljen vissza öncélúan a hatalmával? És minden emberben tudatosítani azt, hogy ne bántsuk egymást, legyünk tudatában annak, hogy mindenkinek vannak érzései, és bánjunk segítőkész tisztelettel egymással, mind a magánéletben, otthon, mind az üzleti életben, a hivatalokban, a munkahelyeken.
Ezek nagyon fontos célok, az emberek jóléte múlik rajta, lelki és anyagi, fizikai és szellemi értelemben is.
Ehhez a jólléthez kölcsönösen kell működnie az emberi kapcsolatoknak.
A közgazdász diplomám megszerzése után, a munkám során tapasztaltam meg, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, a kommunikáció.
Nem vagyok az az elmélkedős típus, inkább gyakorlatias. Vállalkozásszervező közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, kereskedelmi szakmenedzser vagyok, ezt tanultam, ebben dolgozom, ez az életem. Leegyszerűsítve nevezhetnénk „könyvelőnek”, „gazdasági vezetőnek”, de ez már régen nem a könyvelésről és a gazdasági vezetésről szól, vagyis nem csak erről. Felismertem, hogy mindennapi munkám során a szakmai ismeretekkel összevetve mindig is az emberekkel való foglalkozás a nagyobb feladat, és én ezt szívesen is végzem, szeretek és tudok foglalkozni velük, el is ismernek. Nekem ez a siker és elismerés fontos, és ez motivációt, kihívást is jelent a jövőre nézve. Ezzel a tanulással most tudatosan igyekszem, egy kicsit a korábbi önmagamtól távolabbi területekre eljutni, olyasmit tanulni, olvasgatni, amit eddig nem tettem meg.
Egyre tudatosabban igyekszem odafigyelni a másik emberre, nem belevágni a szavába, valódi odafigyeléssel fordulni feléje, ezáltal segíteni őt.
Cikksorozatom következő részében a segítő tevékenységek különböző fajtáit fogom bemutatni nektek.